Lévai Ferenc - Schweighardt Gábor rally oldala

Álomszerűen kezdődött számunkra a 45. Canon Mecsek Rallye, minden adott volt egy tökéletes és sikeres versenyhez. A csütörtöki shakedown után még változtattunk valamelyest a futómű beállításokon, a pénteki prológot pedig kizárólag a nézőknek szántuk. A szombati versenynapon 8 gyorsasági szakasz várt a mezőnyre, kiegyensúlyozott versenyzéssel a nap végére a magyar értékelés harmadik, a nemzetközi mezőny ötödik helyén álltunk, a legjobb Hondás versenyzőpárosként. Vasárnap egy kicsit fáradtabban kezdtünk, azonban így is előrébb tudtunk lépni a nemzetközi értékelésben, a nap felénél már a negyedik helyen álltunk két magyar és egy olasz versenyzőpáros mögött. 

Úgy tűnt a sikerünk már szinte borítékolva van, azonban az utolsó szakasz célja előtt kb. 3 km-rel hatalmas balesetet szenvedtünk. Egy enyhe jobbos kanyarban, ahol az itinerünk szerint guminak kellett volna védeni a padkát, rengeteg felhordás volt az úton, hiszen a gumi hiányában mindenki levágta a kanyart. Az erdős, árnyékos részen nem találtam meg az ideális, tiszta ívet, az autó hátulja megúszott és mintegy 130-140 km/h sebességgel frontálisan egy méretes fának csapódtunk.

Sajnos folytatódott az pechszériánk az idén első alkalommal közös magyar-román bajnoki futamként megrendezett Arad Rally-n is. Nagyon vártuk már, hogy a veszprémi kudarc után bizonyíthassunk, és erre kiválóan megfeleltek volna az Arad környéki, rendkívül technikás és mindenki számára ismeretlen szakaszok. A pályabejárás alkalmával háromszor lehetett csak végigmenni minden gyorsasági szakaszon, sajnos azonban pont a két leghosszabb pályát műszaki okok miatt csak kétszer tudtuk teljesíteni. Azért nem voltunk elkeseredve, hiszen érzésre talán az idei legjobb itinerünket sikerült összehozni, már a második alkalommal is csak minimális javításokra volt szükség. 

A kis létszámú induló miatt a lehetőség adott volt, az első három hely valamelyikén végezve, nagy lépést tehettünk volna a bajnoki bronz felé. A péntek esti szuperspeciál szakaszon ugyan még egy kicsit óvatosan kezdtünk, másnap reggel azonban jó tempót autóztunk az első gyorson, mindjárt a kategóriánk második legjobb idejét írták be a menetlevelünkre.

Sajnos ezt a szomorú megállapítást kellett tennünk a hétvégén, a 18. Veszprém Rallye-n, a bajnokság második murvás futamán. A Honda féltengelye ugyanis az első nap 4. gyorsasági szakaszáig bírta az embertelen kiképzést, majd felmondta a szolgálatot. A sors iróniája, hogy tavaly ugyanezen a szakaszon, ugyanezzel a hibával estünk ki, bár az akkori szabályok szerint másnap még a pontszerzésért folytathattuk a versenyt. Az idei szabályrendszer ezt nem tette lehetővé, úgyhogy vége is lett számunkra a száguldásnak az embert és gépet egyaránt megviselő hőségben. Az autó ezt leszámítva szenzációsan viselkedett, nagyon nagy élmény volt, végre ilyen jó beállításokkal menni ezeken a rossz minőségű pályákon, kár hogy hamar véget ért a száguldás. A bajnokságban az eddigi pozíciónk megmaradt, hiszen a közvetlen ellenfeleink szintén pont nélkül fejezték be a versenyt.

Úgy tűnik, hogy az idei Országos Rally Bajnokság számunkra az ötös szám bűvöletében zajlik, ezúttal egy kicsit hullámzó, de alapvetően jó teljesítménnyel, ismét az ötödik helyen zártuk az év első murvás versenyét. Nagyon vártuk már a Bükfürdő térségében rendezett viadalt, mert ezek a pályák mindig a kedvenceink közé tartoztak, bár ezzel az autóval eddig még csak esős, sáros időben versenyeztünk itt. Ezúttal nagyon bíztunk benne, hogy megússzuk szárazon, ami csak részben sikerült. A tizenkét gyorsasági szakaszból mindössze két alkalommal találkoztunk sáros pályákkal, de ez elég volt ahhoz, hogy egy ártatlan túlcsúszás két perccel visszavessen bennünket a további küzdelmektől. A korábbi szokásainkkal ellentétben nem adtuk fel a versenyt lelkiekben ezután sem, megpróbáltuk a lehetetlent, hogy több mint egy perc hátrányt hat rövid szakaszon behozzunk. A hátrányunk ugyan minden gyorson csökkent az előttünk lévő S1600-as Suzukival szemben, de nem olyan mértékben, hogy az különösebb bizakodásra adott volna okot. Mindezek ellenére folyamatosan nyomtuk a gázt, a géposztályunk elejében komoly csatát vívó párosok mögött általában 3. és 4.

A szokásos salakpályás prológgal kezdődött az idei Miskolc Rally, mely még a szokásosnál is egy kicsit hosszabbra nyúlt. Hiába hozták előrébb a kezdést egy órával, így is majdnem nyolc óra volt, mire elindulhattunk a szállásra pihenni, amire szükség is lett volna, hiszen másnap hajnali négy órakor kellett kelnünk és közel 150 gyorsasági km várt ránk. A pénteki teszt alkalmával sikerült egy nagyon jó beállítást találnunk az autóra, amivel már a legelső méterektől sokkal magabiztosabban tudtunk menni, mint Egerben. Az időeredményeink is azt mutatták, hogy más dimenzióban autózunk, mint a korábbi versenyen, az első öt szakasz után harmadik helyen álltunk, előttünk és mögöttünk is több mint 20 mp-es különbségekkel. A második körben jött egy kisebb hullámvölgy a teljesítményünkben, ekkor egy kicsit kezdett kijönni rajtam a fáradtság, de a 10. gyorsaságira sikerült ismét felébrednünk. A harmadik pozíciónk egyelőre biztosnak tűnt, bár tudtuk, hogy az utolsó öt szakaszon sem szabad lazsálnunk, Puskádiék már 18 mp-en belül voltak mögöttünk.